A pszichológusok szerint önsajnálat, unalom, bánat, szeretetlenség, elhagyatottság érzésének következményeként fellépő fegyelmezetlenség és felvilágosultság hiánya. Vagyis az egyensúlyi állapot megváltozik.
Ennek központja a hipotalamuszban lévő éhség-, illetve telítettségi központ. A testsúlyszabályozást "alapvetően genetikai tényezők, a csecsemő, és kisgyermekkori táplálkozási szokások hatására kialakult zsírsejtszám határozza meg" - írja Kiss Ákos pszichológus - vagyis az eleve helytelen evés. "....kísérleti eredmények szerint, a kalória megszorítás élettartamot meghosszabbító hatású lehet, a határ feltehetően az immunműködés kedvező befolyásolása révén érvényesül....
Az elhízottak hajlamosak különböző izgalmi állapotaikat összetéveszteni az éhséggel" - idézünk tovább Kiss Ákostól. - "
A belső kontrollos személyek úgy látják, hogy a megerősítők (cselekedeteik) előfordulását belülről, saját kezükben tartják. A külső kontrollos személyek viszont úgy érzik, hogy a megerősítések megjelenése rajtuk kívül álló tényezőtől, s nem saját cselekedeteiktől függ."
Mindazonáltal a kövér ember kockáztatja az egészségét, ráadásul nem is divatos manapság. Oka lehet a túlzottan bíráló szülői magatartás, a tanárok, a főnökök helytelen viszonyulása, a tudat alatti halálfélelem, a negatív gondolkodás minták, esetleg a bűntudat.
Az ételt gyakran a saját jutalmazásunkra használjuk - gyerekkori mintáink alapján: a csecsemők sírását például etetéssel csillapítják, a gyerekek jutalmazására édességeket használnak.
A gyógyulás első lépése: szabadulás a negatív gondolatoktól a megbocsátás és a szeretet által.
Szeressük a testünket is!
