A valóságban szervezetünk pH-értékét kifinomult szabályozó mechanizmusok tartják egyensúlyban. Vérünk pH 7,2-7,4 közti kémhatását elsősorban az ún. puffer rendszerek − a tüdőn keresztül történő gázcsere, valamint a vese kiválasztó funkciói tartják fenn. Végstádiumú veseelégtelenségben, légzési elégtelenségben, vagy fokozott savvesztés (hányás) hatására, illetve diabéteszes ketoacidózisban valóban előfordul a savbázis egyensúly felborulása, az ilyen esetek azonnali kórházi ellátásra szorulnak.
Normális körülmények között jelentékeny savasító hatása pl. egy-egy fokozott intenzitású edzésnek lehet, a széndioxid és a tejsav felszaporodása révén. A szervezet ezt is képes gond nélkül kompenzálni. Noha egyes tápanyagok lebontásakor keletkeznek savas kémhatású végtermékek is, ezek egyéb bomlástermékekkel együtt rövid időn belül a vizelettel távoznak. Így a táplálkozás - akár egy lúgosító kúra - a szervezet vegyhatásán gyakorlatilag semmit, vagy csak igen keveset változtathat. (Tulajdonképpen gyorsabb és biztosabb eredményt érhetünk el, ha kicsit intenzívebben kezdünk lélegezni.)
Robert Young az élelmiszereket táplálkozás-élettani hatásaik alapján a következőképpen rendszerezi: savasít a magas fehérjetartalmú húsok, sajtok, tojás, hüvelyesek, gabonafélék, édességek, a dió, és a vaj fogyasztása. Semleges hatásúak a növényi olajok. Lúgosító hatású a legtöbb zöldségféle, gyümölcs, a tejsavó, kakaó, kávé, tea, fehérbor, vörösbor, sör, lekvár, méz, cukor, margarin.
